Zörög a kezemben a kulcscsomó ahogy nyitom a bejárat zárját. Kitárom az ajtót és belépek. A kulcsokat a nagy falitükör melletti komódon lévő tálba dobom. Oda sem figyelek, de egy pillanatra megakad a szemem a tükörben látott képen. Megállok és az arcomat fürkészem. A sminkem még mindig jól tart, nemhiába használok primert, púdert és fixálót is az...
Hatalmas, lendületes léptekkel sétálok. A hosszú egyenes utcán mindig tűző napsütés fogad, akárhányszor itt járok. A levegőben érzem a Balaton semmihez sem fogható illatát. Víz és rothadó nád, napolaj és lángos jellegzetes szaga terjeng a levegőben. A sálam - édesapám sálja – szorosan a nyakamra tekeredik. Sötét élénkzöld tompa narancssárgával...
A lift megint nem működik. Rajta a szokásos, kopott ÜZEMEN KÍVÜL tábla billeg. Barátnőmre, Editre nézek. Elveszem tőle az egyik zacskót, és immár három szakadj meg szatyorral indulok a lépcső felé. A szürke betonlépcső, közepén fekete gumi barázdákkal, annyira ismerős, szinte már csukott szemmel is feltalálnék a második emeletre. Lassan, komótosan...
A fiatal nő kapkodva lépett ki a lépcsőház ajtaján. Késésben volt. Amint lesietett a lépcsőn, kishíján elcsúszott a nedves aszfalton. A köd csak lassacskán szállt fel a városról. A kora reggelek észrevétlenül változtak egyre borongósabbá és hűvösebbé. A járókelők színes kötött sapkáikat fejükbe húzva haladtak el mellette. A bokrok ugyan már jócskán...
Bontom a hívást. A mobilt hanyagul az üveg dohányzóasztalra helyezem. A nappali égig érő ablakai felé fordulok. A függönyön át is kilátok. Csak állok és nézem a külvilágot. Bent kellemesen meleg van, a talpam alatt langyosak a kövek. Kint ezzel szemben minden nyirkos. A ház melletti kikövezett ösvényen látom a nedves foltokat. Akkora a köd, hogy a...
Egykedvűen baktatok a faluban. A nyári aszály utáni szárazságban csak úgy porzik szapora léptem nyomán a kopár földút. A hátam mögül egyre erősödő dobogást hallok. A gumitalpak egyenletesen verődnek a földhöz.
Sötét, kora novemberi este volt. Az időjárás már kezdett télire váltani, az ablakok néhol jégvirág díszt kaptak. A kis lakásban csak egy lámpa égett, a konyhaasztal fölött halvány fénnyel világított. Az egyszerű kopott, de tiszta asztalon kistányér rajta egy szelet margarinos kenyér. A hosszú nap után fáradt, középkorú férfi letett egy pohár vizet...
- Félek. Nem látlak, és abban sem vagyok biztos, hogy létezel.
Leszállok a buszról. Zsebre dugott kézzel sétálok, lazának akarok látszani. Még pár perc és odaérek, de nekem egy egész örökkévalóságnak tűnik. A templom mögött kis kőasztalok és székek sorakoznak. Megkerülöm őket. Az apró kavicsokkal kirakott ösvényen haladok. Néhány pad várakozik a zöld bokrok között. Előhúzom mobilom, és írni kezdek. Egy perc...
A Dunapart békés volt, mint mindig. Melegen sütött a nap, és egy kellemes kis szellő lebegtette a szomorúfűz lehajló ágait. A fa alatt volt egy pad. Régi és kopott. Volt még mellette rengeteg, hiszen a parti ösvény végig padokkal volt tele. Sokan jártak ide horgászni, kutyát sétáltatni. Ez a pad mégis különleges volt. Itt pihent meg minden...